A fejléc Szasza munkája. Nagyon szépen köszönöm!

2011. október 8., szombat

Félvérszerelem - 38. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de tényleg nincs időm írni! :\ Mindenesetre jó olvasást! :) Ja, és +18-as a fejezet! :D Puszi, d.





Edward szemszöge



Mikor megláttam Jacob nevét villogni a telefonomon, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Féltem... Féltem, hiszen azt mondta, akkor hív, ha tud valami pontosat. Féltem, mert nem akartam, hogy elrontsa valami, vagy valaki ezt a boldog napot. És féltem, hogy Bella megint magába zuhan.



Bella is észrevette, hogy valami nincs rendben velem, mert aggódva nézett.


- Mi az? Ki hív? - kérdezgetett.


Megráztam a fejemet, majd a fülemhez emeltem a telefont.


- Igen? - remélem, nem lehetett kihallani a hangomból a félelmet.



- Én vagyok az - szólt bele megtörten a telefonba Jacob. - Holnap délben lesz a temetés... Megtennéd, hogy elhozod 11-re Bellát a határig?



- Természetesen - nyögtem ki nehezen.



- Köszönöm és sajnálom, Edward. Annyira sajnálom!



- Mégis mit? - de választ már nem kaptam rá.


Nem értettem, hogy mit sajnál. De nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Most Bella jobban érdekelt. Nem mertem a szemébe nézni. Pedig muszáj lesz neki elmondanom. De mégis, hogyan tudnám vele kíméletesen közölni a hírt?! Istenem, most segíts rajtam! - gondoltam megrökönyödve kissé.



- Mi történt? Ki keresett? - hallottam meg Szerelmem halk hangját.



- Kicsim... - néztem rá gyötrődve.



- Edward megijesztesz!



- Gyere, üljünk le egy padra - húztam magammal.


Miután leültünk, azon gondolkoztam, hogy miként mondjam el Bellának, hogy holnap lesz a temetés. Szerelmem azonban nem volt olyan türelmes, hogy megvárja, míg magamtól kezdek bele. Ismét rákérdezett, hogy mi történt.


- Figyelj rám, kérlek! - fogtam két kezem közé arcát. - Az előbb édesapád hívott, hogy... - csuklott el a hangom.


Hiába, engem is megviseltek a dolgok. Bella azonban rájöhetett, hogy valami rossz dolgot közölt velem az apja, mert egyből könnyek gyűltek a szemébe.


- Mit mondott? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.



- Holnap délben lesz a temetés és megkért, hogy vigyelek el a határhoz.


Itt már nem bírta tovább, keserves zokogásban tört ki. Sokan megbámultak minket, de nem érdekelt. Ültünk még ott 10 percig is talán, mikor Kedvesem kikászálódott az ölelésemből.

- Vennem kell egy ruhát holnapra - nézett rám.



- Rendben, gyere, menjünk.

Bella egy gyönyörű fekete ruhát választott magának. Nem volt pántja se, így vett még hozzá egy fekete kis bolerót. Mondtam neki, hogy kifizetem, de ragaszkodott hozzá, hogy ezt most ő vegye meg. Megértettem, így hagytam, had fizesse ki ő.


Láttam Bellán, hogy legszívesebben most otthon lenne, és csak sírna, így egy szó nélkül tereltem ki a parkolóba, hogy hazamehessünk.


Ahogy hazaértünk, Bella egyből a fürdőbe zárkózott. Tudtam, hogy magányra vágyik, de nagyon nehezen türtőztettem magamat, hogy ne mennyek utána. Hallottam, amint megengedi a vizet és ezzel együtt a sírás is előtört belőle.


Hogy eltereljem kicsit a figyelmemet, küldtem egy sms-t Alice-nek, hogy hazajöttem Bellával. Persze rögtön meg is érkezett a válasz és méltatlankodni kezdett, hogy még akart venni Bellának pár cuccot, de így nem tud. Nem válaszoltam rá.


Bella már vagy negyed órája bent van a fürdőben és még most is hallom, hogy sír. Nem bírtam magammal, utána mentem.


Ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam Kedvesem mögé a zuhanyzóba. Gyengéden vontam magamhoz testét, fejét hátrahajtotta a mellkasomra. A kezembe akartam nyomni a tusfürdőből, mikor Szerelmem hátrafordult és hihetetlen vehemenciával csókolni kezdett. Nem tagadtam meg tőle a viszonzást.


- Azt akarom, hogy szeress, Edward! Nem akarok most semmi másra gondolni, csak veled szeretkezni! - majd ismét az ajkaimra tapadt. Percekig ízlelgettük egymás ajkát, de aztán elszakadtam tőle.


- Szeretlek! - suttogtam ajkaira, majd újra birtokba vettem.


Lágyan kóstolgattam őt, miközben kezem felfedezőútra indult el a testén. Először a melleit érintettem meg finoman, de mikor Bella beleharapott a számba kicsit erősebben szorítottam meg, mire felnyögött, ezzel az én vágyaimat is tovább korbácsolva.


Elszakadtam Szerelmem ajkaitól, hogy levegőhöz juthassunk. Miután magamba szívtam egy kis oxigént, Kedvesem nyakára hajoltam vissza. Lágy puszikkal halmoztam el az érzékeny bőrfelületet, majd óvatosan, hogy ne tegyek kárt benne, de még is élvezze, beleharaptam a nyakába, mire felsikoltott élvezetét kimutatva. Ölét is nekem nyomta, ezzel belőlem is kitört az első nyögés.


Combjai alá nyúlva emeltem fel magamhoz Kedvesemet, majd a csempének döntöttem a hátát. Újra az ajkaira hajoltam, egyik kezemmel Bellát tartottam a fenekénél fogva, míg a másikkal felvált izgattam a mellbimbóit, újabb nyögéseket kicsalva belőle.


Ő sem tétlenkedett, ütemesen lökte felém csípőjét és a hátamon is végigkarmolt, ami egyáltalán nem fájt. Egy idő után azonban már nem bírtam elviselni, ahogy ingerelt. Elszakadtam Szerelmem ajkaitól és lihegve fogtam le a csípőjét. Csibészes mosolyt villantott rám, majd hirtelen a kezét éreztem meg magamon. Felmorogtam és most már én nyomtam a csípőmet Belláéhoz. De nem egy gyors menetet akartam, így talpra állítottam Kedvesemet és elé térdeltem.


Tudta, hogy mire készülök, mert izgatottan felsikkantott. Puszikkal halmoztam el a köldökénél való részt, majd alhasát, egyre lejjebb haladva. Egyik ujjamat hüvelyéhez vezettem és ott izgattam. Felnéztem Szerelmemre és ő esdeklődve nézett le rám. Nem akartam nagyon kínozni, de a kisördög csak bennem volt. Egyből két újamat nyomtam belé, mire a teste megvonaglott a hirtelen jött ,,támadástól". Felsikoltott és a teste tovább rángatózott. Alig tudtam a kezemmel izgatni, a hajamba tépett és az öléhez húzta a fejemet.


Engedelmesketem akaratának és nyalni kezdtem. Alig bírtam megtartani Kedvesem testét. Utoljára egy mélyet nyaltam belé, majd megszívtam a csiklóját és sikítva elélvezett. Felegyenesedtem és magamhoz öleltem még mindig reszkető Kedvesemet. Puszikkal halmozta el a nyakamat, majd a fülem mögötti területre tért át és ott szívta meg a bőrt. Nagyon jól tudta, hol és hogyan érjen hozzám, hogy teljes mértékben élvezzem, amit csinál velem.


Lassan áttért a mellkasom csókolgatására, egyre lejjebb haladva. A hasam aljánál megállt és ott hintett be apró puszikkal. Keze jóval előrébb járt. Ütemesen mozgatta kezét rajtam, míg a szájával csak puszilgatta a hasamat. Szép lassan juttatott fel a csúcsra. Nem akartam, hogy idő előtt végem legyen és már épp felhúztam volna magamhoz Bellát, mikor bekapott a szájába és nagy vehemenciával kezdett kényeztetni a kezével és szájával egyszerre.


Hirtelen értem el a csúcsot és már nem tudtam ellene semmit sem tenni. Még utolsó józan gondolatommal elengedtem Bellát és a falba vertem az öklömet, miközben hörögve adtam át magam a megsemmisítő gyönyörnek. Szerelmem csókolgatása hozott vissza a valóságba, de még szinte így is csillagokat láttam.


Miután sikerült magamhoz térni, felemeltem Bellát és újra a csempének támasztottam a hátát és óvatosan beléhatoltam. Mindketten felnyögtünk. Tovább akartam húzni a pillanatot, de Szerelmem nem így gondolta, mert megmozdította a csípőjét. Újabb nyögés szakadt fel belőlem, majd elkezdtem a ritmusos mozgást. Egymást csókolva űztük a gyönyört. Eleinte gyengédek voltunk mind a ketten, de ahogy közeledett a gyönyört, mi is egyre vadabbak, szenvedélyesebbek lettünk. Bella végigkarmolta a hátamat, én pedig a melleibe markoltam.


Éreztem, hogy nem kell már sok a beteljesüléshez, így még gyorsabban kezdtem mozogni. Bella beleharapott a nyakamba, majd megéreztem összehúzódásait. Löktem magamon még párat, ezzel mélyebbre kerülve Kedvesemben, majd a falnak préselve testét, hörögve élveztem el benne.


Még lemosdattuk egymást, majd az ágyban bújtunk össze.


~*~


Bella altatódalának a vége felé jártam már, mikor felemelte a fejét a mellkasomról és komolyan nézett a szemembe.


- Tudom, hogy önzőség, amire most megkérlek és tudom, hogy ezzel minden bizonnyal bajba keverlek téged is, de magamat is, de szükségem van rád - suttogta. - Gyere velem holnap a temetésre, kérlek! - lábadt könnybe ismét a szeme.


- Soha nem hagynálak magadra, főleg nem egy ilyen helyzetben! - töröltem le a könnyeit.


- Köszönöm! - majd visszafektette a fejét előző helyére. - Szeretlek, Edward!


- Szeretlek, Bella!


Majd újra dúdolni kezdtem az altatódalát.

2011. szeptember 19., hétfő

Félvérszerelem - 37. fejezet


Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de egyszerűen nincs időm! Nem is magyarázkodok, jó olvasást! :) d.

Edward szemszöge

- Alice, gyere már ki! Hagyjuk őket még aludni!
- De Rose, nyit a pláza! Fel kell keltenünk őket, mert ha nem indulunk el fél órán belül, elviszik az összes jó cuccot! - mérgelődött Alice.
- Alice! Senki sem megy nyitásra a plázába! Csak te vagy olyan, aki már nyitásra ott van!
- Ez nem is igaz! - vágta be a durcást húgom.
- Akkor most gyere le szépen és hagyjuk őket pihenni. Majd elindulunk egy óra múlva - szólt békítően Rosalie.
- Hogyisne! A látomásom szerint, ha nem indulunk el időben, elviszik azt a cipőt, amit kinéztem magamnak!
- Alice...
- Nem lehetne, hogy ezt lent beszélitek meg?! - szóltam mérgesen rájuk.

Mit ne mondjak, nem volt kellemes a veszekedésükre felébredni, de legalább Bellát nem keltették fel.

- Most nézd meg mit csináltál Alice!
- Legalább Edward felébredt. Ideje Bellát is felkelteni! - szólt húgom és már jött is oda az ágyhoz, hogy Szerelmemet felkeltse.
- Alice, hagyd aludni Bellát!
- Gyere Alice, mi most kimegyünk és megvárjuk, míg Bella is felébred - ragadta kézen Rose, Alicet.
- De...
- Gyere! - húzta ki az ajtón Rose.
- Kösz, Rose! - sóhajtottam. Ő csak mosolygott.

Visszahanyatlottam a párnákra Kedvesem mellé és megpróbáltam még egy kicsit visszaaludni. De természetesen nem sikerült Alice miatt. Most gondolatban zaklatott.

- Edward, kapsz 5 percet arra, hogy felébreszd Bellát, elvégezzétek a reggeli teendőket és Bella megreggelizzen! - üzent gondolatban húgom.
- És mégis, hogy gondoltad, hogy ezt mind 5 perc alatt? - kérdeztem normál hangerőben, hisz' úgyis meghallja.
- Igyekezz Ed, különben én keltem fel Bellát!

Sóhajtottam. Mégiscsak jobban járok és Bella is, ha én ébresztem fel. Az oldalamra fordultam és óvatosan simogatni kezdtem Kedvesem arcát. Ő sóhajtva fordult felém, majd nyitogatni kezdte a szemeit.

- Hány óra van? - suttogta.
- Negyed 9 - válaszoltam, miután megnéztem a pontos időt.
- Hm... - ennyi volt a válasza, majd visszacsukta a szemeit.

Kuncognom kellett rajta. Olyan aranyos volt! Ahogy a ráncok kisimultak arcán, és még most is a nyakamat karolja át. Egyszerűen imádom őt! Nem is tudom, mihez kezdenék, ha őt elveszíteném. Valószínűleg beleőrülnék a hiányába, vagy utána mennék a halálba! Igen, minden bizonnyal...

- Edward! - kiabált gondolatban Alice, ezzel kirángatva gondolataimból.
- Szerelmem, ideje felkelni. Alice nagyon türelmetlen, tudod megígérted neki, hogy ma elmész vele vásárolni - csókoltam arcon. Erre kipattantak a szemei.
- Tényleg! Jaj nekem! - állt fel hirtelen, aminek az lett a következménye, hogy megszédült és ha nem nyúlok utána akkor el is esett volna.
- Jól vagy? - aggódtam.
- Wow, igen, csak túl hamar akartam felállni. De már jól vagyok - mosolygott.
- Azért csak óvatosan - segítettem felállni neki.
- Ne aggódj ennyit, Edward! - simított végig az arcomon és már ment is volna a fürdőbe.
- Hé, és hol marad a jó reggelt csókom? - incselkedtem vele.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - nézett rám ártatlanul.
- Hm, tényleg? - döntöttem vissza az ágyba, s óvatosan ráfeküdtem.
- Talán fel kéne frissíteni a memóriámat - pislogott rám nagy szemekkel.

Muszáj voltam kuncogni rajta! Annyira aranyos volt! Mintha mi sem történt volna az elmúlt pár napban. De én csak örültem annak, hogy már nem szomorkodik folyton.

Gondolataimból szerelmem türelmetlensége húzott vissza, ugyanis nyakam köré tekerte kezeit és úgy húzott magához közelebb, így egy édes csókban részesítve mindkettőnket.

- Hm, nincs semmi baj a memóriáddal, én úgy érzem! - kacsintottam rá.
- Azért nem árt, ha erről jobban is megbizonyosodunk! - húzott egy újabb csókra.

Szenvedélyesen viszonoztam, de aztán nem bírtam magammal és a kezem elindult a pólója alatt, a melleinél érve célba. Finoman masszírozni kezdtem, mire egy nyögéssel válaszolt. Egyre jobban belemelegedtünk volna, de természetesen, mint minden jónak, ennek is véget vetettek. Pontosabban csak egy személy, de ő kitett egy egész hadsereget is.

- Elég volt fiatalok, ezt majd este folytatjátok, most ideje elindulnunk! - viharzott be a szobába Alice. - Bella a reggelid lent vár, amíg te eszel, kirakom neked a ruháidat és addig Edward is elkészül. Gyerünk, nincs sok időnk! - adta ki a parancsot.
- Máris megyek, Alice - sóhajtotta Kedvesem.

Felálltam Belláról, és míg ő a konyha felé vette az irányt, én a fürdőbe az Alice által adott ruhákkal együtt. 2 perc alatt felöltöztem és fogat is mostam.

Bella még reggelizett, mikor lementem én is.

- Jó étvágyat! - ültem le mellé.
- Köszönöm! Te nem eszel?
- Nem, még nincs szükségem emberi ételre - mosolyogtam rá.

Szerelmem édesen elmajszolta a reggelijét, ami Alice-nek nem igazán tetszett, mert szerinte már így is késésben vagyunk pedig még csak fél 9 múlt 5 perccel. Már éppen szólni akart Bellának, hogy meddig eszik még, de fenyegetően néztem rá, így inkább kivonult a nappaliba.

~*~

Ahogy a plázához értünk, Alice és Rosalie kipattantak az autóból és már szinte futva indultak meg befelé. Én csak nevettem rajtuk, de a fiúk elkínzott arccal mentek utánuk.

Ritka alkalmak egyike, hogy szüleim is velünk jöttek. Furcsálltam, hogy apám itthon van, hiszen tegnap is itthon volt, de miután megkérdeztem tőle az okát, hogy-hogy itthon van, csak annyi volt rá a válasza, hogy kényszer szabadság, mert már kezdett feltűnni a többieknek, hogy alig van itthon és van olyan is, hogy reggeltől másnap reggelig bent volt a kórházba és mégsem fáradt el, így kénytelen volt szabadságot kivenni. Tudtam, hogy ez nincs ínyére, mert imád az embereken segíteni.

Amint beértünk a plázába, Alice-ék elrángatták Bellát egy cipőboltba, aki nevetve ment utánuk. Anyám is ment velük, így addig mi fiúk kint leültünk egy padra. Már vagy 20 perce bent voltak, mikor Emmettnek elege lett és el akart menni egy videó játékboltba. Elmentem vele, csak hogy ne nyavalyogjon.

Mikor visszafelé mentünk, elhaladtunk egy ékszerbolt előtt és megláttam benne egy gyönyörű ezüst nyakláncot egy kis tengeri csillaggal együtt. Nagyon megtetszett és egyből tudtam, hogy meg kell vennem Bellának. Mintha csak neki találtál volna ki!

Szóltam Em-nek, hogy menjen csak, majd én is megyek utána, így miután ő elment egyből bementem a boltba.

Az eladó nagyon kedves volt, szívesen beszélgettem vele, és elmondtam neki, hogy életem szerelmének lesz a nyaklánc. A gondolatai is kedvesek voltak, akaratlanul is visszaemlékezett arra, mikor ő volt fiatal és a szerelme is hasonló ajándékokkal lepte meg őt. Mosolyognom kellett az emlék hatására.

Miután becsomagolta, kifizettem és már rohantam is kedvesemhez vissza, aki épp most jött ki az egyik üzletből. Amint meglátott, oda is jött hozzám.

- Hát, te meg hol jártál? - kérdezte, egy csók kíséretében.
- Majd meglátod! - mosolyogtam rejtélyesen.
- Miben sántikálsz? - méregetett.
- Ne kíváncsiskodj ennyit, Szerelmem! De most menj, Alice-ék már türelmetlenkednek!
- De...
- Bella! - szólt Rosalie.
- Ezt most megúsztad, de nehogy azt hidd, hogy ennyiben hagyom!

Ezen csak halkan felnevettem, majd megcsókoltam és elengedtem őt, had mennyen testvéreimhez.

~*~

Már vagy 3 órája csak vásárolnak a lányok. Most is épen az egyik fehér nemű boltban vannak, pedig már voltak kettőben is. Mondjuk addig jó, amíg maguknak nézik a ruhákat és nem nekünk. De persze, mi sem úszhattuk meg, Alice minket is berángatott az üzletekbe és ránk tukmálta a ruhákat.

Mikor végeztek az üzletben, Bella fáradtan rogyott le mellém. Bár eddig egész szépen bírta, mindenhová követte Alice-éket és egy szó nélkül felpróbálta a ruhákat, amiket Alice szedett össze neki. Az már más kérdés, hogy miket engedett megvenni belőle. Mert bizony a pénztárnál, nem tűrte, hogy Alice azt is megvegye, ami neki nem tetszett. Bár így is volt olyan fehérnemű, amit nem is értem, Bella miért engedte, hogy Alice megvegye. Vagy esetleg ő maga akarta megvenni, csak, hogy engem az őrületbe kergessen vele? Nem töprengtem ezen tovább.

- Gyere, menjünk el ebédelni - segítettem fel kedvesemet.
- Már éhen halok! - kapott az alkalmon.

Még gyorsan kivittük a kocsiba az eddig vásárolt ruhákat és egyéb kiegészítőket, majd betértünk egy török étterembe. Mind a ketten gyros-t kértünk. Kedvesem csirkéből, míg én bárányból.

Kerestünk egy üres asztalt, s miután leültünk elkezdtünk enni.

- Hogy-hogy eszel? - csodálkozott Szerelmem.
- Tudod, Alice az én energiámat is leszívta teljesen - kuncogtam.
- Oh!

Ezután csendben eszegettünk. Én már majdnem az egészet megettem, mikor Bella kb. a felét ette meg az adagjának, s elégedetten hátradőlt és a hasát kezdte simogatni. Eléggé vicces volt a látvány, de próbáltam nem kinevetni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki az ajándékot.

- Bella, szeretnék adni neked valamit.
- Mit? - kíváncsiskodott.
- Ma mikor Emmettel elmentem a videó játékokhoz megláttam egy ékszerbolt kirakatában egy gyönyörű nyakláncot és egyből te jutottál eszembe. Mintha csak neked találták volna ki! - vettem elő a kis dobozt. - Így szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt - mutattam meg neki az ékszert.

A lélegzete is elállt, mikor meglátta az ékszert. Nem szólt semmit, csak nézte. Hirtelen elfogott a kétségbeesés. Mi van, ha nem is tetszik neki?! Már éppen rászóltam volna, hogy mondjon valamit, mikor könnyes szemekkel rám nézett.

- Edward... - susogta. - Ez gyönyörű! Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna költened rám! Ez egy vagyon lehetett!
- A világ összes pénzét rád költeném, Bella! És megnyugodhatsz, nem volt drága, de ha az is lett volna, az sem érdekel, mert te bármennyit megérsz nekem! - töröltem le az arcáról egy könnycseppet.
- Becsatolnád, kérlek - adta kezembe a nyakláncot.
- Persze!

Majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Nehezen, de elszakadtam Kedvesem ajkaitól. Mégsem egy étterem közepén kéne egymásnak esnünk!

Ültünk még pár percig az étteremben, majd úgy gondoltuk vissza kéne menni a többiekhez, hisz' már majd' egy órája ,,eltűntünk".

Már visszafelé sétáltunk, mikor egyszer csak megszólalt a mobilom. Mosolyogva vettem elő, biztos voltam benne, hogy Alice türelmetlenkedik, de mikor megláttam a képernyőn a nevet, a mosoly lehervadt az arcomról.

A kijelzőn nem más neve villogott, mint: Jacob Black-é.

U.i.: Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok! :( A következő fogalmam sincs, hogy mikor jön, de igyekszem! :$

2011. szeptember 16., péntek

Közvélemény-kutatás + bocsánat kérés!

Sziasztok!

Kezdem a közvélemény-kutatással:

Az oldal sávban az eddigi közvélemény-kutatások alatt megtaláltok egy újabb kérdést, amit csak kíváncsiságból kérdezek, s mivel elértük a 100 rendszeres olvasót, úgy gondoltam, itt az ideje megtudnom, hogy hány nő/férfi, illetve milyen korosztály olvassa a történetemet! :) Előre is köszi a válaszokat! :)

És a rossz hír:

Tényleg nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt friss, de jelenleg annyi időm nincs, hogy aludni tudjak! Jövőhéten írok dolgozatot matekból, angolból és töriből, ami TZ lesz... :( Így nagyon sajnálom, de a blog most jelenleg háttérbe szorul. :( Holnapra megpróbálok összedobni egy rövidebb fejit, DE nem ígérem, hogy kész is leszek vele holnap és fel is tudom rakni, mert tanulnom kell! És akkor innentől kezdve a friss max. 1 hónapban, ha 2× lesz! Nagyon sajnálom, mert imádok írni és most ihletem is lenne, de sajnos vannak fontosabb dolgok is az életben az íráson kívűl! :( Jelen pillanatban a tanulás!

Igyekszem holnapra összedobni egy rövidebb kis fejezetet, de tényleg nem ígérek semmit! :$

Megértéseteket köszönöm!
Puszillak titeket (L)

2011. szeptember 14., szerda

Nem hiszem el!



Hát ezt nem hiszem el! Csak egy percre ugrottam fel blogra és mit látok?! Hogy 100 - ! - rendszeres olvasóm van! El sem hiszem! Nagyon szépen köszönöm nektek! Komolyan, mikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz 100 rendszeres olvasóm! Nagyon szépen köszönöm! *törölgeti a könnyeit* ♥

2011. szeptember 13., kedd

Happy Birthday!

Isabella Swan ma ünnepli a 24. születésnapját és ezúton is Boldog Születésnapot Kívánok Neki! :)

És bár kicsit megkésve, de Boldog 5. Születésnapot Renesmee-nek is! :)

2011. szeptember 11., vasárnap

2001.09.11.







10 éve... Már 10 hosszú éve, hogy New York-ot hatalmas veszteség érte...


2001.09.11. Ugye mindenki emlékszik erre a napra? Hát persze, hisz' ez nem csak New York-ot rázta meg, hanem az egész világot.


Rengeteg ember halt meg pontosan 10 évvel ezelőtt, mikor a World Trade Center ikertornyaiba belement a két repülőgép.


Abban a percben, mindenki amerikaivá vált, az egész világot lesújtotta ez a tragédia.


Én ezzel a kis bejegyzéssel szeretnék megemlékezni 2001. szeptember 11-ére, az álodaztokra, a veszteségre, mindenre! Természetesen megnézem ma a Remember Me-t is és így emlékezek rájuk! Már most alig bírom ki sírás nélkül!


Nem is tudok mást írni!


2001. szeptember 11. örökre az emlékezetünkbe vésődött! ♥

2011. szeptember 1., csütörtök

Friss hírek!


Sziasztok!
Igen, újra suli... Ugye, mivel sikeres vizsgát tettem, új osztályba kerültem, ami nem is baj, csak még kicsit fura, és jaj... Na, mindegy nem is untatlak titeket ezzel...
A lényeg: Mivel mostantól gőzerővel kell majd tanulnom, fogalmam sincs, hogy s milyen időközönként tudok majd frisselni. Próbálok minden hétvégén hozni új részt, de még így előre nem ígérek semmit. Igyekezni fogok!
Köszönöm, hogy elolvastátok és a megértéseteket is! :)
Puszillak titeket ♥