A fejléc Szasza munkája. Nagyon szépen köszönöm!

2011. június 1., szerda

Helyzetjelentés

Sziasztok!


Szóval az van, hogy az ötlet már megvan nagyjából a fejemben, de nincs időm írni, mert most vannak a dolgozatok, ugye utolsó előtti héten.

Szóval, már csak jövőhéten kell mennem és utána NYÁR! :D

Tehát, már csak a jövő hetet kéne valahogy túlélni és utána való hét közepe-vége fele megpróbálok hozni új fejezetet! :D


Remélem van még aki olvas - bár megérdemelném, ha nem lenne. :(

Tudom, hogy régen volt friss, de se időm, se energiám nem volt. :(

De most, hogy jön a nyár kicsit pihenek és újult erővel jövök vissza! :D


Addig is ti is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, utána pihenjetek sokat! :D

Én csak ezt tudom tanácsolni! ;)


Tehát, hamarosan jövök a fejezettel, addig is Kellemes Nyarat Mindenkinek! :) ♥

2011. május 13., péntek

Robcinak! :)



Nagyon Sok Boldog 25. Születésnapot Kívánok Robert Thomas Pattinsonnak! :)

2011. április 29., péntek

Egy kis magyarázat

Nos a fejezet alá elfelejtettem kiírni, ha esetleg valaki nem tudná, hogy milyen is az a bizonyos COPD betegség.
Én is csak annyit tudok, amennyit a neten olvastam.
Tehát: A COPD-s beteg légzőfelülete a betegség előrehaladtával egyre csökken. Egyre nehezebben lélegzik, míg az utolsó időszakban már oxigénterápiára szorul. A halált végül fulladás okozza.


Lehet, hogy valakit zavar az, hogy egy kicsit előre ugrottunk az időben, de úgy éreztem, már így is sokáig húztam a dolgokat.
Ha valakit zavar az, hogy nem írtam le a ,,gyakorlást" és egyből a közepébe csaptam, akkor attól elnézést kérek, de akkor már tényleg nagyon el lett volna húzva a történet.


Így itt egy kis magyarázat: 1 hete érettségizett le Bella, s Edwarddal már 2 hete ,,gyakoroltak" arra a bizonyos estére. Igaz először úgy terveztem, majd csak érettségi után kezdenek el gyakorolni, de kicsit átértékeltem a dolgokat és egy kicsit átírtam az egészet.


A következő részben megemlítek egy-két dolgot, de az is majd csak visszatekintésként lesz. Sajnálom, hogy nem időrendben vannak a dolgok, de muszáj kicsit előrébb haladni.


Remélem nem okoz nagy problémát senkinek ez a kis időutazás. :)


Igyekszem a következővel! :)


d.


U.i.: Ha valaki nem értene még valamit az nyugodtan írja le kommentbe! :)

2011. április 28., csütörtök

Félvérszerelem - 30. fejezet





Jó olvasást! ;)


+18



Már 1 hónap telt el, mióta megtudtam, hogy Billy gyógyíthatatlan beteg. És már 1 hete, hogy sikeresen leérettségiztem. Azt hittem, ha majd leérettségizem, minden jó lesz. Hogy majd többet tudok apámmal és Billy-vel lenni. Hogy az egész nyarat Edwarddal tölthetem, és majd szeptembertől együtt megyünk főiskolára. Erre kiderül, hogy a nagyapám beteg, nagyon. Ha jól emlékszem a betegség nevére, valamilyen COPD.



Emlékszem, mikor megtudtam, hogy Billy beteg, az első 1 hétben szinte senkivel sem beszéltem, még Edwarddal sem nagyon. Aztán azt is megtudtam, hogy már nincs sok ideje hátra. Akkor aztán tényleg nem beszéltem senkivel, enni is alig ettem. Csoda, hogy le tudtam érettségizni. De persze Edward nem hagyta, hogy még mélyebbre kerüljek. Kitartóan beszélt hozzám, átvitt magukhoz is. És ezért nagyon hálás vagyok neki. Volt, hogy az egész családja otthon volt, de volt olyan is, hogy csak ketten voltunk.



Egyik nap mikor Edwarddal ketten voltunk a Cullen házban, valamilyen romantikus filmet néztünk. Jobban mondva én a filmet néztem és Ő pedig engem. Próbáltam a filmre koncentrálni, de amikor elkezdte a nyakamat puszilgatni egyre nehezebben ment. Aztán a puszikból finom kis harapások lettek. Ekkor már rendesen ziháltam is. Ami valószínűleg tetszhetett neki, mert felbátorodva ezen, maga alá gyűrt és elkezdett éhes vadként csókolni, miközben a pólómat gyűrte fel a hasamon, s egyik kezével ott simogatott. Szinte teljes testsúlyával rajtam volt. Kicsit kényelmetlen volt alatta, ezért elkezdtem mocorogni, de egyszer véletlenül a csípőmet az övéhez nyomtam. És akkor megéreztem kemény ágyékát, majd hallottam, ahogy felmorog és magához húzza a csípőmet. A lélegzetem is elakadt, de aztán már én is elkezdtem őt simogatni, ahol csak értem, hátát, nyakát, mellkasát. A ruháink is lekerültek szép sorjában, és már csak azt vettem észre, hogy fehérneműben fekszem alatta. Elkezdtük egymást kényeztetni, de az egymás-testét-végigcsókolgatásnál tovább nem mentünk - természetesen a fehér neműk rajtunk maradtak.




Most is éppen a Cullen házban vagyok Edwarddal kettesben és megint filmet nézünk, de persze nem figyeltem, mert a múlton rágódtam. Amit szerelmem is észrevett.



- Min töprengsz már megint? - suttogta édesen a nyakamba.
- Semmin - legyintettem.
- Akkor miről szól a film? - jött a következő kérdés.
- Hát, hogy a jófiúnak meg kell fejtenie a rejtvényt - feleltem készségesen.
- Azaz ez előtti film volt - kuncogott.
- Hm... - sóhajtottam, mert már megint a nyakamat csókolgatta; már nem mintha baj lenne.


Elkezdte feltűrni a pólómat és közben simogatott, majd keze útját ajka váltotta fel. Mikor kibújtatott a felsőmből a melleimet kezdte el kényeztetni - melltartón keresztül. Én is kigomboltam az ingjét, majd lesimogattam róla, utána hanyatt löktem és a csípőjére ülve kezdtem el csókolgatni a mellkasát. Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, s minél lejjebb haladtam csókjaimmal, ő annál többször morgott. Aztán elértem a nadrágjához. Lassan kigomboltam, majd lehúztam a sliccét - ami nem volt egyszerű, mert egyértelműen dudorodott kicsi Edward - s lehúztam a nadrágját. Utána újra fölé helyezkedtem, s ajkaira hajolva kezdtem el szenvedélyesen csókolni, közben apró köröket írtam le csípőjén, ezzel is ingerelve őt. Nem sokáig bírta, szinte rögtön maga alá fordított.


Tudtam, hogy nemsokára le fog állni, ezért lábaimmal átkulcsoltam a derekát és amilyen közel csak tudtam, húztam magamhoz. A nyakamat csókolgatta, míg én a hajába túrva tűrtem az édes kínzást. Már olyannyira nem bírtam ezt a kéjt, hogy egyre többször nyögtem fel. Kívántam. Nagyon-nagyon kívántam már őt.


- Ha most nem állunk le, később nem fogok tudni megállni - szólt elfúló hangon szerelmem.
- Ha most nem állunk le, később sem akarok leállni - suttogtam vissza. Ezzel igencsak meglephettem őt, mert egy pillanatra megdermedt, majd a szemeimbe nézett döbbenten.
- Rettenetesen kívánlak Bella, de tudok még várni, ha neked kell még egy kis idő. Nem szeretném elkapkodni. Szeretném, ha tökéletes lenne, és nem akarok rád erőltetni semmit, ha te... - folytatta volna még, de ujjaimat ajkára csúsztattam.
- Edward, úgy érzem, hogy teljesen felkészültem. Értékelem, hogy várnál még tovább is a kedvemért, de nem kell. Szeretném, ha most történne meg - mosolyogtam rá.
- Egészen biztos vagy benne?
- Igen - leheltem, majd a tarkójánál fogva húztam le magamhoz egy szenvedélyes csókra.


Belenyögött a csókunkba, majd egyre vadabb lett. Nyelvünk édes táncot járt, majd hirtelen maga fölé emelt, így újra a csípőjén ültem. Tovább csókolóztunk, közben éreztem, ahogy a melltartómat leveszi rólam, majd újra alatta találtam magamat. Elszakadtunk egymástól levegőhiány miatt. Edward megbabonázva nézett végig fedetlen felsőtestemen, s én éreztem, ahogy elönt a pír.


- Gyönyörű vagy! - lehelte.


Elkezdte kényeztetni az egyik mellemet a kezével, míg másikat a szájával. Nem bírtam ezt a kínzást, így nyöszörögve tűrtem. Miután szerelmem végzett a melleimnél, tovább haladt a hasam aljához. Óvatosan húzta le rólam a falatnyi kis bugyit és a szoba legtávolabbi sarkába dobta. Ránéztem, de ő megbabonázva nézett rajtam végig, tetőtől talpig, s egyes helyeken fel is morgott. Úgy gondoltam, hogy eleget gyönyörködhetett bennem, így felültem és hanyatt löktem őt az ágyon.


Nem sokat vacakoltam, végig simítottam a mellkasán, majd ugyanazt az utat ajkammal és nyelvemmel is bejártam. Mire elértem a boxeréhez, már rendesen zihált és a lepedőt szorította, annyira, hogy az el is szakadt. Leszedtem róla a boxert és egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. A méreteivel nincsenek gondok az már biztos - gondoltam magamban, mire el is pirultam.


Ezt a pillanatot választotta Edward és ismét alatta voltam. Újra megcsókolt lágyan, majd széttárta combjaimat és gyengéden fúrta belém ujját, mire felnyögtem. Miközben csókolóztunk, egyre gyorsabban mozgatta bennem most már két ujját. Muszáj voltam elszakadni Edward ajkaitól, mert már nem bírtam levegő nélkül. Egyre jobban ziháltam, ahogy közeledett a csúcs. De ha még ez sem lett volna elég, Edward széttárt lábaim közé feküdt és finoman elkezdett nyelvével is kényeztetni. Ezt már tényleg nem bírtam, hirtelen csapott le rám a gyönyör. Felnyögtem az ismeretlen érzéstől. Egyszerűen csodálatos volt. Milyen lehet vajon, ha Edwarddal teljesen egybeolvadunk? - töprengtem, miközben próbáltam lenyugodni.


Edward mellém fekve simogatta testemet, miközben várta, hogy légzésem csillapodjon. Miután úgy éreztem, képes vagyok normálisan venni a levegőt, felültem és szerelmem csípőjére ültem. Aztán meggondolva magam, inkább leszálltam róla és mellé térdelve kezdtem el simogatni férfiasságát. Soha nem csináltam még ilyet, de reméltem, hogy nem okozok csalódást.


Hallottam, amint felnyög, így bátrabban simogattam, majd ajkaimat is bevetettem. Először nagyon furcsa volt, szokatlan, de aztán megszoktam az ízét is, és így egyre jobban élveztem én is.


- Bella... ne... - nyögte elfúlva.
- Valamit rosszul csinálok? - kérdeztem csalódottan. Azt hittem ott helyben elsírom magamat, amiért csalódást okoztam neki.
- Éppen ez az... - lehelte, közben maga alá fordított. - Túl jól csinálsz mindent. Még pár perc és biztos, hogy végem lett volna. De én veled szeretném átélni mindezt - motyogta a nyakam tövébe.
- Edward - leheltem meghatottan.
- Szeretlek! - csókolta meg a nyakamat, majd a szemimbe nézett.
- Én is nagyon szeretlek! - túrtam a hajába, lehúzva magamhoz egy csókra.


Megcsókolt, lágyan, szenvedélyesen, majd elszakadva tőlem a szemeimbe nézett, miközben belém hatolt. Felnyögtem. Annyira jó volt egynek érezni magunkat. Úgy éreztem hazaértem. Mi összetartozunk. Ez olyan, mikor valaki megtalálja a másik párját, a lelki társát, szerelmét és még sorolhatnám.


Lassan kezdett el mozogni, én pedig csukott szemmel élveztem az elején, utána már kinyitottam őket, mert úgy éreztem látnom kell szerelmem arcát, amint átéli a gyönyört. Egyre gyorsabb tempóra váltott, én pedig már nem bírtam tovább és szabadjára engedtem hangszálaimat. Edward hol az arcomat simogatta, hol a nyakamat csókolta, de még volt, hogy a melleimet is kényeztette. Mintha mindenhol ott lett volna.


Én közben hol a hajába túrtam, de volt, hogy a hátát karmoltam végig, amitől hangosan morgott.


- Bella... - nyögte. - Gyere... Gyere velem! - nyögte, majd egy hatalmasat ordított.


Én pedig vele mentem.


- Edward! - sikítottam.


Éreztem, ahogy testemben szétárad a melegség. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lehet szeretkezni valakivel, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz.


A fülem zúgott, a szemeim előtt csillagok táncoltak. Éreztem, hogy Edward még lök magán párat, miközben halkan morog. Olyan volt mintha egy kiscica dorombolt volna. Nem is cica, inkább, mint egy kisoroszlán. Egy vad és szenvedélyes oroszlán, aki egyben gyengéd is. Az én oroszlánom! - gondoltam.


Edward mellém feküdt és mellkasára húzott, majd betakarta mindkettőnket. Észre sem vettem, hogy kezd sötétedni.


- Ez csodálatos volt! Szeretlek! - bújtam oda hozzá még jobban, majd a szíve fölé nyomtam egy apró puszit.
- Igen, az volt - sóhajtotta. - Én is szeretlek, egyetlenem! - puszilta meg a fejem búbját.


Majd szorosan mellkasához bújva aludtam el.



U.i.: Nos remélem rendesen megleptetek titeket! ;) Nem tudom, hogy mennyire sikerült leírnom az első éjszakájukat, de igyekeztem, remélem nem okoztam nagy csalódást! :) Hálás lennék a komikért, főleg ennél a résznél! :$ A következő nem tudom pontosan mikor jön. :( De igyekszem! Köszönöm a komikat előre is! :) d.

2011. április 24., vasárnap

:)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! :)

_________________________________________________


A frissről csak annyir, hogy készül, de most egy kis ihlet hiányban kűszködöm, és a netem sem épp a legjobb. :(
Sajnálom, nagyon, de igyekszem! :)

2011. március 30., szerda

Félvérszerelem - 29. fejezet

Sziasztok! Igen, igen, jól látjátok itt a friss! De sajnos ez még nem azt jelenti, hogy tudok rendszeresen frisselni! :( Nem tudom a következőt mikorra tudom hozni, de igyekszem! Sajnos a netemmel még mindig problémák vannak, de már legalább 1-2 óráig van netem, ezért tudok most hozni frisst! Na, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! :)



Bella szemszöge



- Figyelj, Bells... Billy szeretne veled négyszemközt beszélni, de ha gondolod itt maradok veled - állította le Jacob az autót Billy háza előtt. Furcsán néztem rá.

- Ha Billy szeretne velem négyszemközt beszélni, akkor biztos nagyon fontos lehet - tűnődtem el.

- Igen, az... - válaszolta szomorúan és elfordította a tekintetét. - Szerintem itt kéne maradnom.

- Ha Billy megkért, hogy had legyünk kettesben, akkor nem kéne itt maradnod - erősködtem.

- Jól van - sóhajtott beletörődően. - Addig talán beszélhetnék Edwarddal.

- Miért? És miről? - kérdeztem ijedten.

- Csak szeretnék vele beszélni, semmi több.

- Apa, ez... Nem hiszem, hogy jó ötlet... - válaszoltam óvatosan.

- Ne aggódj, nem rontok neki. Megígérem - Nézett rám jelentőségteljesen.

- Jó - mentem bele nagy nehezen. - Felhívom, hogy a határnál várod - szálltam ki közben a kocsiból.

- Rendben, szia!

- Szia!


Majd megindultam befelé a házba. Amint felléptem a tornácra, Billy már nyitotta is ki az ajtót.


- Bella! - üdvözölt mosolyogva.

- Billy! De jó téged látni! - adtam két puszit az arcára.

- Gyere beljebb - tárta ki az ajtót. - Kérsz teát?

- Igen, köszönöm!


Míg Billy elkészíti a teát, addig én bementem a nappaliba. Milyen régen voltam már itt! - tűnődtem magamban. Gyorsan felhívtam még Edwardot, hogy apám szeretne vele beszélni a határnál. Egyből beleegyezett.


Majd odaléptem a kandallóhoz és végignéztem a képeken. Nagyon sok kép volt kitéve. A legtöbb képen én és Jacob voltunk. Volt olyan is, ahol kislánykoromban voltam Billy-vel és egy idősebb nénivel. Ő volt a nagymamám - jöttem rá pár másodperc múlva. Ha jobban megnézem a képet, apám az édesanyja szemeit örökölte. Volt még egy kép, amelyen 2-en voltak. Jacob és... az édesanyám? Nem hittem a szemeimnek. Eddig is csak képekről láttam, de itt olyan más volt. Sokkal vidámabb. Az arca kipirult volt és boldogan mosolyogva simult apám ölelésébe. Apám arcán is ugyanazt a felhőtlen boldogságot láttam, miközben egyik kezével édesanyám derekát fogta, a másikkat a pocakjára tette. Ami gömbölyű volt...


- Szép pár voltak, igaz? - jött egy hang a hátam mögül.

- Olyan boldogok itt mind a ketten. Nem nagyon szoktam látni apámat így mosolyogni.

- Tudod, miután megszülettél, Jacob nagyon összetört. szinte a halál torkából hoztuk vissza. És nem volt könnyű... - suttogta megtörten nagyapa. Magamban szoktam csak így szólítani, mert tudom, hogy nem szereti.

- Miről akartál beszélni velem? - suttogtam, miközben kitöröltem a szemeimből a könnyeket és a kanapé felé vettem az irányt.

- Előbb mesélj te - adta a kezembe a teámat. - Mi van veled mostanában? - mosolygott kedvesen.

- Jajj, Billy, ha te azt tudnád... - kezdtem ábrándosan. Elkeztem hát előröl mesélni neki az egész történetet...



Jacob szemszöge



Idióta! - szidtam meg magamat gondolatban. - Ott kellett volna maradnom vele! Nem fogja tudni egyedül feldolgozni a történteket! Még nekem is napokba telt, mire elfogadtam a tényt.


Nem tudtam sokáig gondolkodni, mert elértem a határt, ahol már ott állt Edward. Sóhajtva szálltam ki a kocsimból.


- Edward - biccentettem felé köszönés képp.

- Mr. Black - köszönt ő is. Kissé meglepett az udvarias hangnem, azok után főleg ami történt, de igyekeztem nem a múltra gondolni.

- Köszönöm, hogy eljöttél és... bocsánatot kérek, azért, ami történt - kezdtem kelletlenül. - Kissé... elragadott a hév. Tudom, ez nem mentség, de... sajnálom - már nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Felejtsük el - ajánlotta. Bólintottam. - De, ha jól gondolom, nem csak ezért vagyunk itt.

- Igen, nos, szerettem volna beszélni veled Belláról és rólad.

- Hallgatom.


Ismét sóhajtottam, majd nagy nehezen belekezdtem:


- Mit érzel a lányom iránt? - tettem fel az első, s egyben az egyik legfontosabb kérdést.

- Teljes szívemből szeretem - válaszolta végig mélyen a szemembe nézve.

- Mennyire szereted őt? - tettem fel a következő kérdésemet.

- Soha senkit nem szerettem még annyira, mint Bellát. Ő a létezésem értelme. ez olyan lehet, mint a farkasoknál a bevésődés. Több, mint szerelem első látásra. Bella a másik felem, a lelki társam és... - sorolta volna még, de ennyivel bőven bebizonyította, mit érez iránta.

- Oké, oké, értem - villantottam fel egy halvány mosolyt, amely azon nyomban le is hervadt az arcomról. - Szereted annyira, hogy elfogadd őt olyannak, amilyen? - kérdeztem, miközben próbáltam elrejteni a gondolataimat.

- Ezt nem nem nagyon értem, de igen, elfogadom őt olyannak, amilyen.

- Akkor is, ha kiderülne, hogy vérfarkas? - tettem fel talán az egyik legnehezebb kérdést.

- Hogyan? - dülledtek ki Edward szemei. - De, hiszen Ő ember, vagy... nem? - suttogta.

- Nem tudom... - suttogtam én is. - Mostanában, mintha megváltozott volna. Többet eszik, mint egy átlag ember és az sem normális, hogy este melege van, meg úgy egyáltalán. Nem tudom biztosra, de lehet, hogy át fog változni. Nálam is jelentkeztek ezek a... tünetek - ejtettem ki enyhe gúnnyal e szót -, mielőtt átváltoztam volna. De nálam még például az agresszió is jelentkezett. Bellán inkább a harcolási ösztönt vettem észre. De ez lehet, hogy csak az idegeskedés miatt volt, mikor még... kómában voltál... - ezután mind a ketten csendben voltunk. Vártam, hogy Edward megeméssze a hallottakat.

- Még úgyis szeretném Bellát, ha kiderülne, hogy tényleg átváltozik vérfarkassá - válaszolta Edward pár perc elteltével. Ezzel őszintén meglepett. Azt hittem, ez majd sok lesz már neki. De tévedtem. Azt hiszem itt az ideje, hogy átgondoljak pár dolgot velük kapcsolatban - gondoltam magamban.




U.i.: Most ennyire futotta, de igyekszem a következővel. Ami, majd lehet, hogy egy kicsivel rövidebb lesz, szóval ezt lehet úgy venni, hogy a 29. fejezetnek az 1. fele volt és a következő feji lesz majd akkor a 2. fele. Remélem azért tetszett! :) Nincs pofám kérni, hogy írjatok, komit mert tényleg elhúzódott most a friss... :\ De aki úgy gondolja nyugodtan írjon! Nagyon hálás lennék érte :) Előre is köszönöm; d.

2011. március 6., vasárnap

A kérdésekre a válaszok

Sziasztok! :)

Először is:
Szomorúan látom, hogy alig érkeztek kérdések... :\ De mind1 is, ha titeket nem érdekel a játék, akkor nem lesz több ilyen.

Bianka kérdéseire a válasz:
1. Hát mit ne mondjak, ezzel lehet, hogy túl sokat árulnék el... Szóval ne haragudj, de erre a kérdésedre nem válaszolok! Tényleg ne haragudj, de a töriből, majd ki fog ugyebár derülni! :)
2. Igen, együtt fognak maradni! :)
3. És igen, lesz esküvőjük! :)

Köszön, a kérdéseidet! :) (L)

Másodszor:
ß€ŁŁ@ V[]Łturł bár nem a megszabott időn belűl, de feltett 3 kérdést, én mégis válaszolok neki, mert ő legalább kérdezett!

Tehát a válaszok:
1. Őszintén meg mondom, ezt még én sem tudom, mert ez majd csak a történet előrehaladtával fog az én fejemben is megfogalmazódni!
2. Igen, úgy terveztem, hogy lesz gyerekük, de ez még nem biztos! Folyamatosan változik a fejemben a történet! Egyszer úgy akartam megírni, hogy legyen majd gyerekük, egyszer úgy, hogy nem. Nos ez mindig változik, tehát nem tudok konkrét választ adni! De valószínűbb, hogy lesz! ;)
3. Shane már most sincs Bella nyakán! :) És vele - és Jacobbal - kifog derülni egy-két dolog! :$ (Legalábbis szeretném beleírni a történetbe, de lehet, hogy majd csak egy külön kis fejezetben - a történet legvégén - fogom leírni, azt a bizonyos dolgot!)

Remélem kielégítő válaszokat kaptatok! :)

Mégegyszer köszönöm a kérdéseiteket! :) (L)