Amerikai álom - 21. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az újabb részt, kellemes olvasást kívánok! :) D. ~

Amerikai álom - 21. fejezet

Anne szemszög

Az egész napot eljárkáltuk. Csak céltalanul sétálgattunk, beszélgettünk. Egy sétáló utcán haladtunk végig, ami teli volt üzletekkel. Szinte az összesbe bementünk, valahol csak nézelődtünk, valahol vásároltunk is.

Késő délután - kora este értünk vissza a szállodába. Apuval megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk a hallban és elmegyünk vacsorázni valami közeli étterembe.

Mire visszaértünk a szállodába, már Eva is ott volt.

- Szia Anne! - köszön nagynéném.
- Szia! Milyen napod volt? - kérdezem és ledobom magam a kanapéra.
- Csak a szokásos - rántja meg a vállát. - Neked?
- Nézelődtünk, vásároltunk - mutatok a szatyrokra. - Fél óra múlva pedig megyünk vacsorázni. Te is jössz, apu nem fogad el nemleges választ.
- Nem is akartam nemet mondani! - válaszol felháborodva. - Fél óra?! Még ki kell választanom a ruhámat! - esik kétségbe.
- Nyugi Eva! Nem randira mész! - nevetek fel, s elindulok a fürdő felé.

~~~

A hallba érve apu és Pete már ott várnak. Mind a ketten nagyon elegánsan vannak felöltözve. Apu öltönyt húzott, míg Peter egy kék inget és fekete farmert választott. Ezek után még jó, hogy hallgattam Eva-ra. Nem akartam nagyon kiöltözni, de ő ragaszkodott hozzá. Ő egy khaki színű kisestélyi ruhát választott, míg én egy egyszerű fekete flitteres miniruha mellett döntöttem, amit ma vettem.

- Gyönyörűek vagytok! - dicsér meg egyből minket apu.
- Köszönjük! - vigyorog Eva. - Bár Anne-t nehéz volt meggyőzni, hogy öltözzön ki.
- Csak vacsorázni megyünk, nem pedig az Oscar-ra! - forgatom a szemeimet.
- Akkor is meg kell adni a módját! - pirít rám nagynéném, én pedig ráhagyom.

Míg apu és Eva arról beszélnek, hogy hová is menjünk, én a ruhámat igazítom. Nem igazán akartam megvenni ezt a ruhát, de a fiúk szerint nagyon jól áll, akciós is volt, vétek lett volna ott hagyni. Én egy kicsit túl rövidnek találtam, de meg kell hagyni, nekem is tetszett az egyszerűsége miatt. Egyenesre vasalt hajamat igazítom a fülem mögé, mikor Pete oldalba bök.

- Anne! - suttogja elhalóan.
- Mi a baj Pete? - nézek rá aggódva. Tátott szájjal mered előre.
- Azok ott... - mutat az ajtó irányába.

Oda kapom a fejem és akkor látom meg őket. Andrew és Norman lépnek be a szállodába, izzadtan, csatakos hajjal, kezükben edzőtáskával. Norman-nel találkozik a tekintetünk, s egy kicsit én is eltátom a számat. Egy pillanatra elveszünk egymás tekintetében. Azonban hamar megszakítja a szemkontaktust, végigmér, majd elismerően és csodálattal újra a szemembe néz. Érzem, ahogy az arcomat elönti a forróság.

- Mehetünk? - kérdi apu. Riadtan nézek rá, félve, hogy észre vette-e az előbbit, de úgy látom, hogy nem. Megnyugszom.
- Igen - válaszolok. - Gyere Pete!
- De... - nézi még mindig őket. - Eva! Nem tudnál odavinni Rick és Daryl megformálóihoz?
- Hol vannak? - néz körbe nagynéném.

Mire Pete válaszolhatott volna neki, már nem kellett, ugyanis elindultak felénk. A szívem hevesebben kezdett verni, s éreztem, hogy újra elpirulok. Nem akartam apu előtt találkozni Norman-nel. Féltem, hogy észrevesz valamit és lebukunk.

- Jó estét! - köszönnek. - Hogy-hogy nem vagytok a vacsorán? - kérdi Andrew Eva-tól.
- Ma családi vacsorára megyünk - válaszolja, nyugodt, természetes hangon. - Had mutassam be a bátyámat és az unokaöcsémet! George, Pete - mutat rájuk - Andrew Lincoln és Norman Reedus.
- Nagyon örvendek! - nyújt kezet apunak Andy, majd Norman is. - Hello kis haver! - emeli pacsira a kezét Norman.

Pete teljesen lefagyva áll, de ahogy felfogja, hogy mi történik vele, egyből belecsap a kezükbe.

- Kérhetek egy fotót? - válik izgatottá az öcsém.
- Peter! - szólok rá.
- Hagyd csak Anne - legyint Norman. - Mit szólnál hozzá Peter, ha inkább holnap csinálnánk egy képet, hm? Most nem igazán vagyunk fotogének, ilyen izzadtan, de holnap nagyon szívesen csinálunk veled egy képet - néz közben Andy-re, aki bőszen bólogat.
- Holnap a forgatáson? Mehetek a forgatásra?
- Pete, ezt már megbeszéltük! - csitítom.
- Szerintem, meg tudjuk beszélni a rendezővel, hogy engedjen be - kacsint Norman az öcsémre.
- De jó! - örül meg Pete.
- Ezt majd még megbeszéljük. Ne haragudjanak, de késésben vagyunk! - szól közbe apu.
- Természetesen! Kellemes vacsorázást kívánunk! - köszön el Andrew.

Alig várom, hogy kiérjek a friss levegőre. Norman illata már kezdett magával ragadni. Nem sok kellett hozzá, hogy rávessem magam és megcsókoljam. Kicsit megijedtem a saját gondolataimtól, muszáj kiszellőztetnem a fejem.

- Neked is megfelel Anne? - kérdi apu.
- Micsoda? - húzom össze a szemöldököm.
- Az olasz étterem - néz rám furán. - Vagy kínait ennél inkább?
- Jó lesz az olasz.
- Jól van. Olyan furcsa vagy - néz rám kétkedve.
- Csak éhes vagyok - füllentem és elkapom a tekintetem.

~~~

Vacsora közben Eva szája szinte be sem áll, amit most nem is bánok. Nem bírom kiverni a fejemből Norman-t. Láttam már szex után izzadtan, de ez mos más volt. Az izmai csak úgy duzzadtak, és az illata. Felsóhajtok.

- És meddig maradtok? - kérdezi Eva.
- Szombaton repülünk vissza, hogy vasárnap még pihenjünk otthon. Hétfőn nekem is munka és Peter-nek is iskola van.
- Szombaton mikor?
- Délben indul a repülőnk.
- Oh, hát akkor már csak a holnapi nap van, meg az a kevéske szombat délelőtt.
- Sajnos ez most így jött ki. De legalább a mai napot Anne-nel tudtuk tölteni és most is együtt vagyunk - mosolyog apu.
- Igaz - ért egyet nagynéném.

Nem szép dolog, de egy kicsit örültem, hogy apuék nem maradnak sokáig. Így legalább már a szombat délutánt együtt tudom tölteni Norman-nel.

Ekkor azonban még nem tudtam, hogy milyen szörnyű lesz a holnapom.