Hello! Mielőtt a fejezetnek esnétek,
olvassátok el ezt, kérlek! Szóval, úgy volt, hogy csak holnap lesz friss, mivel holnap lesz 1 éves a blog, de holnap egy percnyi időm sem lesz, mert pénteken utazom el 10 napra, szóval most rakom fel a frisst! Igen ám, de mivel pénteken elutazom és 10 napig nem leszek itthon, így frisselni sem fogok tudni! :\ Így akkor ez most az ,,utolsó" fejezet és péntekhez 10 nap múlva már itthon is leszek, kicsit pihizek és utána gőzerővel neki állok a fejezetnek! Na, de akkor most lássuk is a fejezetet! :D Jó olvasást!
Edward szemszög
Egész éjszaka kedvesem mellett feküdtem. Annyira sajnáltam szegénykémet! Én soha nem éltem át, hogy milyen elveszíteni egy családtagomat, de nem is akarom! Ha tehettem volna, átvettem volna azt a fájdalmat, amit ő érzett. Átvettem volna tőle, csak ne lássam még egyszer olyan reményvesztetten, mint pár órája. Az a sok fájdalom, ami a szeméből sütött, Istenem! Bármit megadtam volna azért, hogy megint olyan életvidámnak lássam, mint régen is!
A nap első sugarai megcsillantak kedvesem arcán. Még álmában is könnyezet. Óvatosan töröltem le puha arcocskájáról. Egy halk kopogás zavart meg.
- Gyere be, anya! - szóltam ki.
- Fiam, Jacob keres telefonon - dugta be a fejét az ajtón, Esme. Kissé meglepetten néztem anyámra, de azért bólintottam.
- Megtennéd, hogy addig itt maradsz Bellával?
- Természetesen!
Óvatosan kiszálltam az ágyból, majd betakargattam Bellát. Anya még megsimogatta az arcomat, majd intett, hogy mennyek, ő pedig odaült szerelmem mellé az ágyra.
A nappaliban csak Rosalie, Emmett és apám voltak. Ha jól tudtam kivenni Rose gondolati közül, épp most értek haza a vadászatról. Apa nyújtotta át nekem a telefont.
- Halló? - szóltam bele.
- Edward, Jacob vagyok. Bella nálatok van, ugye? - várt megerődítést.
- Igen.
- Az jó - sóhajtotta. - Lehetne, hogy egy pár napig nálatok marad, míg elintézem a... temetést... - halkult el a hangja.
- Persze, semmi akadálya.
- Majd hívlak, ha tudok már valami pontosat...
- Rendben.
- Amúgy..., hogy van? - kérdezte.
- Rosszul. Tegnap kapott nyugtatót, hogy tudjon aludni, még nem ébredt fel - válaszoltam készségesen.
- Köszönöm, hogy vigyázol rá - válaszolta megtörten.
- Nem kell megköszönnie!
- Most... leteszem...
- Mr. Black! - szóltam még gyorsan utána. - Fogadja őszinte részvétem!
- Köszönöm - válaszolt megtörten, majd megszakította a vonalat.
Letettem a telefont, majd a konyhába mentem, hogy készítsek valami reggelit szerelmemnek. Nem nagyon tudtam a reggeli készítésére koncentrálni, így inkább hagytam a fenébe, és visszamentem kedvesemhez.
- Már lassan ébredezni fog, csinálok reggelit - suttogta anya.
- Köszi, nekem nem igazán ment - mosolyogtam rá félszegen.
- Hallottam - mosolygott. Majd magamra hagyott kedvesemmel.
Apa is benézett hozzánk, de csak, hogy elköszönjön és elmondja, hogy a konyhában a szekrényben hagyott pár nyugtatót, fájdalom csillapítót és még pár gyógyszert, ha szükség lenne rá. Megköszöntem és már ment is, mert mennie kellett dolgozni. Kb. 20 perccel később már szerelmem is felébredt, és a reggeli is a szobámban az asztalon várta, hogy kedvesem elfogyassza.
- Jó reggelt, szerelmem! - köszöntöttem a kedvenc féloldalas mosolyával. - Hogy érzed magad?
- Rosszul - válaszolta, majd fel is állt az ágyról és a fürdőbe rohant.
Becsapta maga mögött az ajtót, majd hallottam, amint öklendezik. Azonnal utána mentem. Szerelmem a WC fölé görnyedt és hányt. Oda léptem mellé és felfogtam a haját, hogy ne lógjon neki oda, közben a hátát simogattam, nyugtatásként.
- Menny ki! - nyögte szerelmem.
- Nem hagylak így itt, Bella! - ellenkeztem.
- Nem akarom, hogy... - öklendezett - így láss... - suttogta erőtlenül.
- Ugyan már, Bella!
Nem ellenkezett tovább, erőtlenül próbált felállni. Egyből odahajoltam hozzá, hogy segítsek neki felállni. Eltámogattam a mosdókagylóig, majd míg ő fogat mosott - még szerencse, hogy volt itt is egy fogkeféje - fogtam a derekát, nehogy összeessen.
- Szeretnék lezuhanyozni - kérte erőtlen hangon.
- Persze, nyugodtan, de mit szólnál inkább egy kád, forró vízhez? - kérdeztem.
- Rendben - egyezett bele.
Megengedtem a vizet, és amíg vártuk, hogy megteljen, addig egy pár falatot próbáltam Bellába erőltetni. Nagy nehezen evett egy keveset, de még mindig több mint a semmi. Majd megkértem Bellát, hogy várjon itt, amíg én kérek valami ruhát Alice-től. Persze, húgom már a szobájuk ajtajában várt a ruhákkal a kezében. Megköszöntem és már mentem is vissza kedvesemhez. Aki nem volt a szobában. A fürdőben találtam rá, a csapot zárta el éppen. Leraktam a ruhákat a fürdőszobai szekrényre és szerelmemhez léptem, aki időközben elkezdett levetkőzni.
- Engedd, hogy segítsek! - suttogtam szeretetteljesen. Nem válaszolt, de éreztem, ahogy megrázkódik.
Segítettem neki levenni a ruhákat, majd beszállni a kádba, utána én is ledobáltam a ruháimat és beültem mögé a kádba.
Óvatos mozdulatokkal kezdtem el masszírozni a vállát. Nagyon görcsös volt, próbáltam ellazítani szerelmemet. Egy pár perc elteltével már ellazulva dőlt a hátamnak. Nyomtam egy adag tusfürdőt a kezembe, majd elkezdtem megmosdatni kedvesemet. A nyakától kiindulva egészen a lábujjáig megmosdattam. Utána nyomtam Bella kedvenc samponjából a hajára, jól eloszlattam, majd elkezdtem dörzsölni a haját. Miután ezzel is végeztem kimostam belőle a habokat, majd én is gyorsan megmosakodtam... volna.
De kedvesem nem hagyta. Most ő nyomott a tusfürdőmből egy adagot a kezébe és ő kezdett el megmosdatni. Hagytam magam, bár nem kis hatással volt rám eme tette, mikor a hasamnál járt. Ahogy lejjebb ment a kezével, direkt, vagy véletlen - bár én az utóbbira tippelek -, de megérintette férfiasságomat, mire belőlem egy jóleső sóhaj szakad fel.
- Ne haragudj... - suttogta szerelmem.
- Nem számít - fordítottam magam felé a fejét.
Még gyorsan én is megmostam a hajamat, aztán Bellát a mellkasomnak döntöttem. Ahogy nekem dőlt, kényelmesen a vállára tudtam tenni az államat. Ő a kezét az arcomra simította, én átöleltem a derekát, s így ültünk még pár percig a vízben. Aztán éreztem, hogy megrázkódik a teste. Szorosabban öleltem magamhoz, míg ő csendesen sírt, csak néha lehetett a hüppögését hallani. Majd hirtelen megszólalt:
- Köszönöm, hogy vagy nekem! - sóhajtotta.
- Ezt nem kell megköszönnöd, szerelmem! Én tartozom neked hálával, hogy te vagy nekem!
- Ugyan, jobbat érdemelnél nálam!
- Bella, ezt most fejezd be! - szóltam rá. - Ha nem te lennél a nekem való lány, akkor szerinted veled lennék? Bella, számomra te vagy a minden! Ne merd azt gondolni, hogy nem vagy elég jó nekem, vagy ehhez hasonlóakat, világos? - néztem mélyen a szemébe. - Te vagy az életem, Bella! Ha történne veled valami, akkor abba én belehalnék! Nélküled nem létezhetek! Te vagy, aki éltet!
- Köszönöm! - fordult velem szembe, s ölelt magához szorosan. - Ha te nem lennél, nem is tudom, mi lenne velem! Nagyon-nagyon szeretlek, Edward! Az életemnél is jobban! - válaszolta végig a szemembe nézve, majd egy érzéki csókot adott, amit persze viszonoztam.
Pár percig még így ültünk, de aztán ki kellett szállnunk, már így is szinte teljesen kihűlt a víz. Nem akartam, hogy Bella megfázzon. Alaposan megtörölgettem, kedvesemet, majd segítettem neki felöltözni, utána én is megtörölköztem, majd kimentem a szobába a ruháimért és gyorsan felöltöztem.
- Mihez lenne kedved? Mit csináljunk ma? - kérdeztem tőle.
- Először is te talán elmehetnél vadászni - simított végig a szemem alatt. - Utána haza kéne mennem.
- Beszéltem édesapáddal, egy pár napig még nálunk maradsz. Majd Alice ad neked ruhákat. Vagy tudod mit? Mi lenne ha elmennél vele vásárolni? - kérdeztem.
- Nagyon kedves tőletek, hogy megengeditek, hogy itt maradjak, de nem akarok a nyakatokon lógni, és ne szólj közbe - szólt rám, mikor szólásra nyitottam a számat -, és apámnak is szüksége lehet rám.
- Tulajdon képen ő kért meg rá, hogy had maradhass még pár napig - válaszoltam kicsit félénken. Nem tudtam mi lesz a reakciója.
- Rendben maradok - sóhajtotta. - A vásárlást pedig átgondolom. De értékelem, hogy el akarod terelni a figyelmemet.
- Elmegyek vadászni és utána, ha van kedved elmehetünk a rétünkre is! - ajánlottam.
- Rendben, bár szerintem a vásárlás jobban elterelné a figyelmemet - gondolkodott el.
- Oda is elmehetünk! Alice és Rose támogatja az ötletet! - kuncogtam gondolataik alapján.
- Rendben, még átgondolom, de most menj, vadásznod kell!
- Egy óra múlva itt vagyok! Szeretlek!
- Én is szeretlek! - csókoltuk meg egymást, majd kiugrottam az ablakon, s már futottam is az erdőben.
U.i.: Kilvastam a Gyémántfiú-t és nagyon tetszett! :D Bár amikor Nick Rebekával volt, kicsit megutáltam/meguntam a könyvet, de persze kiolvastam és egyszerűen imádtam! :D Csak gondoltam megosztom veletek, nekem, hogy tetszett! :D
