Félvérszerelem - 44. fejezet

(A bérelt autó, amivel Belláék furikáznak, míg Spanyolországban vannak.)

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudok frisset hozni, de nagyon kell tanulnom. Sajnálom, de most volt egy kis szabadidőm, így megírtam nektek a folytatást. Nem tudom, de szerintem nem lett annyira jó, de nem vagyok most a toppon, sajnálom! :\ Azért jó olvasást! :) Puszi, d.[szerk.]

Bella szemszöge

Reggel nyűgösen ébredtem. Nem sokat tudtam aludni az éjszaka. Elvégeztem reggeli teendőimet, majd a nappali felé vettem az irányt, de apámat nem találtam. Ekkor csörrent meg a szállodai telefon.

- Jó reggelt, kisasszony! - szólt bele egy kedves női hang.
- Jó reggelt!
- A testvére kért meg, hogy szóljak önnek, hogy elment autót bérelni és Ő már reggelizett. Azt kérte, hogy reggelizzen meg és fél 10-re legyen indulásra készen.
- Értem... Meg tudná mondani mennyi az idő?
- Háromnegyed 9. Óhajtja esetleg a szobájába kéretni a reggelit?
- Nem, nem, lemegyek az ebédlőbe, köszönöm!
- Rendben! Viszont hallásra!
- Viszlát!

Gyorsan felöltöztem és már mentem is le az ebédlőbe. Lizzy - akivel telefonon beszéltem - egy üres asztalhoz vezetett és a kezembe adta az étlapot. Nem néztem végig, rögtön az első ételt, amit kiszúrtam meg is rendeltem. Tojásrántotta sült szalonnával és narancslé. Hm... Fincsi! - gondoltam.

Mire megettem, az idő már negyed 10-et mutatott. Még gyorsan visszamentem a szobánkba, összeszedtem egy kis táskába a szükséges dolgokat és már mentem is le az előtérbe. Nem kellett sokat várnom, apa már be is lépett az ajtón.

- Jó reggelt! - köszönt és adott egy puszit.
- Neked is... - még mindig nem békéltem meg a helyzettel, hogy elköltöztünk egy kis időre.
- Induljunk, sok dolgunk van.

Képzelem, mi lehet az a sok dolog... Vásárolni pár ruhát. Nem értem, ha csak pár hónapra jöttünk, akkor minek kell annyi ruhát összevásárolni? Forksban úgy sem tudom majd hasznát venni. Elég lenne csak pár ujjatlan felső és maximum 2 rövidnadrág. Nem kell ezt túlbonyolítani!

Mire gondolatmenetem végére értem, már meg is álltunk egy gyönyörű hófehér Seat Leon előtt. A szám is tátva maradt. Nehéz elképzelni, hogy ezt az autót apám választotta. Hisz' Forksban egy olyan furgonja van, amit Ő rakott össze alkatrészekből és, hát nem a legújabbak közé tartozik.

- Látom, tetszik - mosolygott.
- Igen, nagyon! - villantottam fel én is egy mosolyt.
- És kényelmes is! Na, gyere, menjünk. Barcelona vagy Madrid?
- Mind egy. Legyen Barcelona.
- Rendben. Madridba is el fogunk majd menni, úgy hogy végül is tényleg mind egy hova menyünk ma - jelentette ki.

Apám tényleg úgy fogja fel ezt az egészet, mintha egy nyaraláson lennénk?! Legalább Ő boldog... Úgy viselkedik, mintha nem most temettük volna el Billy-t. Ez most csak a látszat, vagy jót tett neki a környezetváltozás? - tettem fel magamban a kérdést.

~*~*~*~

A Rambla sétálóutcájában lévő boltokban voltunk és már vagy 2 óra volt mire végeztünk a vásárlással. Komolyan, mintha Aliceszel vásároltam volna! Egyik boltból ki, a másikba be. Végül 10 szatyorral indultunk meg az autó felé. Igaz, hogy ebben a 10 szatyorban apámnak is vannak ruhák, de könyörgöm! Nem maradunk itt örökre! Vagyis nagyon remélem... Apa szerint ez a 10 szatyor nem is sok. Most akkor én utálom ennyire a vásárlást, vagy mi van?!

~*~*~*~

Megebédeltünk egy étterembe és már kezdtem örülni, hogy mára ennyi volt és végre a szobámba zárkózhatok, hogy nyugodtan tudjak beszélni Edwarddal telefonon, de nem. Apám kitalálta, hogy várost nézünk. Meg akar nézni pár nevezetességet.

Végül belementem és megnéztük a Katalán zene palotáját, a Nagy Királyi palotát, a Generalitat palotát, a Kolombusz-emlékművet és mire idáig jutottunk besötétedett ezért még a Mágikus szökőkutat is megnéztük, ami gyönyörű este kivilágítva.

Nem mondom, hogy nem éreztem jól magamat, de Szerelmemmel sokkal jobban éreztem volna magam, ha Ő is itt van velem és ezt a sok látnivalót együtt nézzük meg.

~*~*~*~

Már fél 8 volt, mire visszaértünk a szállodába. Felvittük a vásárolt dolgokat a szobánkba, majd vissza lejöttünk az ebédlőbe vacsorázni. A recepciós pultnál most nem Lizzy állt, hanem egy körülbelül egy velem egy idős lány. Nagyon hasonlított Lizzyre, mégis más volt. Talán a testvére lehet? Vagy a lánya? Végül is nekem teljesen mind egy.

Egy üres asztalhoz mentünk és megrendeltük a vacsoránkat. Csendben fogyasztottuk el, majd visszavonultunk a szobánkba.

~*~*~*~

Miután elvégeztem az esti teendőimet, úgy döntöttem, hogy mielőtt lefeküdnék, azért még felhívom Edwardot. Bebújtam az ágyamba és már tárcsáztam is Szerelmem számát. Az első csörgésre fel is vette.

- Bella?! - szólt bele reménykedve.
- Edward! - az én hangomból a megkönnyebbülést lehetett hallani a szerelem mellett. Már vagy egy napja nem hallottam a hangját!
- Istenem, de jó hallani a hangodat! - sóhajtotta. - Jól vagy? Nem történt semmi baj, rendben megérkeztetek... tényleg hová is?
- Igen, jól vagyok és Spanyolországba jöttünk.
- Örülök, hogy nincs semmi bajod. Spanyolország biztosan szép hely... Élvezd ki, hogy ott lehetsz... - suttogta. Éreztem, hogy nehezére esik kimondani ezeket.
- Minden másképp látnék, ha velem lennél.
- Szerelmem... - kezdte.
- Ne mondj semmit, kérlek! Tudom, hogy te egy szó nélkül jöttél volna velem, de nem engedhettem és szerintem apu sem nézte volna jó szemmel.
- Inkább mesélj, mit csináltál ma? - kérdezte.

És én elmeséltem neki a mai napomat. A vásárlástól kezdve a látnivalókig. Elmondtam neki, hogy apám ma teljesen úgy viselkedett a vásárlás terén, mint Alice. Ezen persze jót nevetett. Később beszéltem Aliceszel is, neki is elmondtam, hogy mi történt ma. Persze jól kifaggatott a ruhákról is. Volt egy-két darab, amire azt mondta, hogy azt Ő tuti nem vette volna meg nekem. A nagyjával nem volt nagy problémája. Miután Aliceszel befejeztük a beszélgetést, még visszakaptam Edwardot, hogy el tudjak tőle is köszönni. Nehéz volt búcsú, de muszáj voltam letenni, a szemeim már majd' leragadtak, kimerített a mai nap, amit persze Kedvesem meg is értett.

- Szeretlek Szerelmem, aludj jól és álmodj szépeket! - susogta a telefonba.
- Én is nagyon szeretlek Téged. Te is aludj jól és álmodj Rólunk! Én is azt fogom tenni! Szeretlek, szia!
- Szia, szeretlek! - köszöntünk el egymástól utoljára, aztán tényleg letettük a telefont.

Elhelyezkedtem az ágyamban és amint lecsukódtak a szemhéjaim, már el is aludtam és minden bizonnyal Edwardról és magamról álmodtam, ahogyan azt neki is mondtam.


U.i.: Holnap, vagy a jövő héten jön pár kép a fejezethez! Remélem tetszett a feji! :) Puszi, d.[szerk.]